A kép  a SzilasBlog  Facebook oldalán olvashatóra nagyítható.

---

A szilasi rétre tervezett egészségház előnézeti vázlata (máj. 23.) 
Az összes kép itt látható.

---

A kerepesi Petőfi csárda belső része egykoron (máj. 18.)
Az Est, 1930. jan. 17. számából.

---

A kerepesi Petőfi csárda egykoron (máj. 16.)
Az Est, 1930. jan. 17. számából.

---

Hallott-e már  ilyen helyekről, mint Ürgepart, Hét szilvás, Hagyi gács? (máj. 15.)
A Magyar Királyság Kerepes térségi térképrészletét (1869-1887) itt lehet tanulmányozni. No, meg a SzilasBlog Facebook-oldalán.

---

Határ János: Szilasi dombok (máj. 11.)

---

Dísznövény a szilasi réten (máj. 10.)
Hogyan került a szilasi rétre egy, a hobby kertészek által kedvelt növény? Korábban a terület mezőgazdasági művelés alatt állt. Ma parlagon hever, de egy feltűnő színes foltot alkot a réten a fürtös hóbogyó. Különös jelenség.

---

Nyíló Spiraea (gyöngyvessző) a szilasligeti Pecz Ármin parkban (máj. 8.)

---

Javaslat a helyi közlekedés új rendjére - videó előadás (máj. 5.)

---

Az épülő-szépülő Pecz Ármin park (máj. 2.)

---

Megemlékezés és hangverseny a Reformáció 500. éves évforduljáról a kerepesi Szent Anna templomban ápr. 29-én - videó részlet (ápr. 30.)
A videón a Baptista Központi Énekkar és a Kerepesi Forrás Kórus együtt szerepel.

---

Képek a Kerepesi Hagyományőrző Pávakör Egyesület ápr. 22-i -  Tavasz-Tavasz - műsorából (ápr. 26.)

---

Dokumentumfilm készül a szilasi rét beépítéséről (ápr. 25.)
2003-ban, amikor kiderült, hogy az akkori önkormányzat lakóteleppel kombinált településközpontot akar a szilasi rétre építeni, kimentem a rétre, hogy közelebbről is lássam. Ott megfogadtam, hogy mindent megteszek, hogy ez ne történhessen meg.

Ugyanakkor idővel rájöttem, hogy a rétet parlagon hagyni sem életszerű megoldás. Sajnos a helyi politika rátelepedett a témára, és ki-ki aktuális érdekei szerint vélekedik a beépítésről. Most egy filmet készítek, mely igyekszik tisztázni a tényeket. A filmkészítés lehetőséget ad arra, hogy többen kifejthessék véleményüket.

---

Ki tud többet Szabó Magdáról, és kevesebbet Határ Jánosról? (ápr. 22.)
Valaha – több évtizede – volt egy „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő. Már nem emlékszem, melyik humorista (talán Nagy Bandó András) egészítette ki imigyen: „Ki tud többet a Szovjetunióról, és kevesebbet Csíkszeredáról?”-ra. Jelentése: mi lenne, ha a magunk megismerésével foglalkoznánk a politikai propaganda helyett?

Hogy jön ez ide, Kerepesre, 2017-ben? Hát úgy, hogy a Szabó Magda centenáriumi ünnepségek miatt deja vu érzésem támadt. A kerepesi politikai vezetőség megújult erővel nyomja a Szabó Magda-propagandát. Amikor a Kossuth-díjas írónő Kerepesre költözött, még a rokonát is, aki befogadta a házába, kitüntették.

Azóta is, mint víz a csapból, ömlik a píár a kerepesi önkormányzat tájékáról. Hírlik, hogy az írónő idézeteit utcatáblákra írják majd, melyek elvezetnek ahhoz a házhoz, ahol elhunyt. Sajnos nekem, kerepesi polgárnak ez már bőven cirkusznak tűnik. A helyi művészeket pedig agyonhallgatják.

Tanulni lehetne Bástya elvtárstól, aki mindenáron magyar narancsot akart produkálni a magyar népnek. De csak citromot sikerült helyben bemutatni, mire fel született a „kicsi és savanyú, de a mienk” mondás. Tény, hogy Kerepesnek nincsen „eredeti narancs” szintű művésze, díjazás tekintetében semmiképp. Kevés a „plecsni” Kerepesnek? Az ok talán az lehet, hogy az itt élő művészek a „marketing” szükségességét vagy nem ismerték fel, vagy nem törődtek vele, politikailag pedig nem érdekesek. Szabó Magda viszont politikailag is izgalmas, mert a háború után a kommunista rendszer klerikálisnak nyilvánította és kirekesztette. Aczél elvtársnak azonban már volt annyi esze, hogy Szabó Magdát Kossuth-díjjal kitüntesse.

Határ János tizennégy évet élt Kerepesen (Szilasligeten). Elsősorban tájképfestő, de inkább természetfestőnek mondanám. Azért is költöztek ide feleségével, mert megtetszett a szilasligeti táj. Jó pár festménye az itt szerzett vizuális élményből fakad. Állítólag az ismertnél több helyi kép készült, amit eladogatott-elosztogatott. Kerültek szilasligeti képek helybéliekhez is, de a többsége külföldön kötött ki, leginkább Németországban.
 
Aztán Határ János Kerepesnek ajándékozta a Faluház egyik termének falára – ingyen – készített szekkóját, ami egy kerepesi látkép. Hát, ha ezek után se fogadja be Kerepes a festőt, akkor nem tudom, hogy még mit kellene csinálni ahhoz, hogy emlékét gondozzák? Nem gondozzák, sőt a szekkót tönkretették. Lehet, hogy ez egyben kritika is, ki tudja? Vagy snassz az Algériától kapott „plecsni”?

Vagy itt van a Horváth-házaspár. Az ő történetük talán még furcsább. Évtizedekkel ezelőtt költöztek Kerepesre, nekik is megtetszett a táj, hozták a faragásaikat, és csináltak újat. Elismerés helyett agyonhallgatják őket. Persze érvényesülhettek volna, ha behódolnak a gazdának, de művészembernek nem lehet parancsolni, nem lehet azt mondani neki, hogy „ide kérek egy Krisztus-szobrot faragni!”, ha az oda nem illik.
 
Ma a házaspár alkotásai a kultúrház egyik helyiségében vannak bedobozolva. Átadták a házukat és az életművüket az önkormányzatnak életjáradékért. Ki tudja, mit hoz a jövő, mi lesz a faragásokkal, melyekről még csak azt sem lehet mondani, hogy idegenül hatnak a kerepesi embernek. Azok ugyanis a paraszti életből merítettek. Állandó kiállításon kellene bemutatni, de erre senki sem gondol. Az életmű be van dobozolva, és ennyi.
 
Szabó Magda egy sort nem írt Kerepesen vagy Kerepesről. Ő a keresztény értelmiség, a városi polgárság nagyasszonya. Az önmarcangoló, egyesek szerint feminista úrihölgy nem éppen kerepesi jelenség. Ebben a szegényparaszti gyökerű világban bizony ő is csak „gyüttment”. Élete utolsó éveit töltötte itt, de tölthette volna ott is, meg amott is. A helyszín már mindegy volt számára, azt csak a befogadó rokon lakása határozta meg.

Persze, hogy a Kossuth-díjasra rögtön lecsapott a helyi propaganda. Emlékművet is kapott, és a születési-halálozási évfordulóiról megemlékezik a helyi sajtó. De miért nem emlékezik meg Határ János születési-halálozási idejéről a kerepesi önkormányzati újság? Vagy miért nem propagálja a magát keresztény nemzetinek aposztrofáló kerepesi vezetőség, hogy Horváth László II. János Pál pápának ajándékozta egyik alkotását?

---

Hó-virágok, azaz virágok a hóban Kerepes Öreghegyen (ápr. 19.)
(Palotai László fotói)

---

A Kisvirág és a Pávakör hagyományos húsvéti locsolást tartott (ápr. 18.)

---

Retro videó: foltvarró kiállítás 2006-ból (ápr. 16.)

---

Tojás (ápr. 15.)

---

Valaki felhívott … (ápr. 12.)
… és megkérdezte, hogy nem gondolom-e úgy, hogy az a kis kút, amit a Csicsergő Óvoda előtti téren feldíszítettek a derék asszonyok, hogy az kissé giccses? De, gondolom, mondtam, valóban az. Meglévő kerítésdísz sablonok segítségével állíthatta össze a kovácsmester, a legjobb szándékkal. Ügyes ember. Persze ez semmiképp sem díszkút, inkább egy fémtechnikai érdekesség. Szép iparos munka, de nem több annál.

Akkor most azok a derék asszonyok, akik oly lelkesen díszítgették a kutat a tavaszköszöntő alkalmából, nem fognak-e megorrolni rám, ránk, hogy leszólom, leszóljuk azt, amit ők szépnek tartanak. Hát? Inkább ne mondjon az ember semmit! Nekik szép, nekem csípi a csőröm, de lehet, hogy nincs igazam.
 
Akinek a sors úgy adta, hogy van szépérzéke, vagy otthonról hozott egy kis kultúrát, netán tanult is a művészetről, nehéz a dolga Kerepesen. Hadd ne soroljam azt a jó pár gagyi alkotást, melyek a középületeink előtt, a téren, a kanyarban, a kerítés tetején állnak. „Szépek”, mondja egy derék asszony, aki a régi kort látja benne, ami kétségtelenül igaz, de vajon gondolat van-e benne? „Mondanivaló”, így tanultuk. „Üzenet”? Jajistenem, mi is az?

Szép az, ami érdek nélkül tetszik, mondta  az apám, amikor elém tette azt a fotóalbumot, amit 1958-ban, hatodik születésnapomra ajándékozott. De hiszen nem érdekük szépnek látni a kútkáva tetején kanyargó tízes vasat az asszonyoknak sem, mégis tetszik nekik. Akkor az csakis szép lehet. Vagy mégsem?

Ugyanez másképp: hosszú az út a kortárs zenéig. Amikor Szegeden, 1966-ban először adták elő Bartók: A kékszakállú herceg vára című operáját, a Verdin és Puccinin nevelődött "operabarátok" el voltak szörnyülködve, s mondták, hogy ez a Bartók, ez bizony macskazene. Kivéve persze a Fából faragott királyfit, melyet már előadtak a színházban, és megszokták. Mint gyereknek, Bartók zenéje nekem se tetszett, mert furcsákat énekelt az apám, aki magnóról tanulta a Kékszakállú herceg szerepét, és állandóan tekergette otthon a Mambót. Először idegesítő volt, de később már tudtam kívülről, és rájöttem, hogy tetszik. Mert kezdtem érteni, hogy miért hajlik a zene oly furcsán. Hogy nem csak szép ívű melódiák vannak, hanem rútak, ha a mondanivaló is olyan.

Ilyen az élet. Tanulni kell, művelődni, elfogadni és megérteni a világot. Nem könnyű, sok idő kell hozzá, és nyitottság. Nyitottság. Nyitni kellene a világra Kerepesen is. De addig, amíg iparosok készítenek köztéri alkotásokat, addig nem lehet elindulni.

---

A Szilasligeti Kulturális Egyesület köszönti a vizet, a megújulás jelképét a díszkút feldíszítésével (ápr. 9.)
A videóriport itt látható.

---

Az első ültetések a Csicsergő Óvoda előtti parkban (ápr. 7.)
A videóriport itt látható.

---

Liptay száraz kóróval csapkod, de Franka nem hagyja magán elhatalmasodni...  (ápr. 5.)

---

Szilasi nagyrét, szépsége lenyűgöző (ápr. 4.)

---

Szilasi nagyrét, ismét (márc. 28.)
Tegnap óta kiderült, arról van szó, hogy a szilasi réti ingatlan tulajdonosok (magánszemélyek) ismét kísérletet tettek arra, hogy visszaszerezzék azt a jogukat, hogy a telkeikre lakóházat vagy lakást építhessenek.

Az erről szóló 2 előterjesztés – állítólag - nem került a bizottságok elé. Így félő, hogy valami háttéralku történt, mondják.

A szilasi rét beépítésének témája lassan tengeri kígyóvá válik. Érzésem szerint az ellenzők sem egységesek. Van, aki irtózik minden kapavágástól, ami a réten történne. Másoknak csak a lakásépítés fáj, mert területet vesznek el a majdani településközponttól. Ők ezek szerint nem tiltanák a központi beépítést, csak a magán építkezést. (A zöldterületnek mindegy, milyen célból szüntetik meg.) Aztán az sem világos, hogy ha érintetlen maradna, mit kezdenénk egy naturális területtel a város közepén. Nincs alternatív megoldás, mondván, hogy „ez nem a mi dolgunk”.

Ez így egy helyi politikai csörte, félő, hogy nem több annál.

---

A szilasi nagyrét beépítése ellen demonstrálnának... (márc. 27.)
"Sajnálattal vettem annak idején tudomásul és ez valószínű az Önkormányzat és természetesen jómagam hibája is, hogy nem lett megfelelő formában teljes körben lekommunikálva a településközpont kérdése, de valahol tisztában kell azzal is lenni, hogy ennek gondolatnak a csírája és a születése 1995-re datálódik, és 2000-ben a szabályozási terv elfogadásra került. Tehát ez már a lakosságnak a tudatában kint kellett, hogy legyen."

Ezt mondta Bók Károly polgármester egy 2004-ből származó rádióinterjúban, mely a népszavazás kapcsán született. (Akkor a szavazók döntő többsége - több, mint 90 % - nem akarta, hogy a rétre épüljön a polgármesteri hivatal. Egyébként a közhangulat nagyon építkezés-ellenes volt, látván a lakótömb jellegű beépítéseket.)

Bók csodálkozott a népszavazás eredményén, mert úgy gondolta, hogy a településközpont tekintetében konszenzus van. Ugyanakkor nem adták be a pályázatot a tervezett beépítésre. (Egyes források szerint azért, mert figyelembe vették a népakaratot, de néhány képviselő szerint egyszerűbb az ok: nem volt pénz a pályázatíró finanszírozására. Erről egy cikk jelent meg a Civil Iránytű nevű Pátria-újságban, 2004-ben.)

Franka Tibor folytatta elődje elképzelésének megvalósítását, amikor 2011-ben belterületbe vonatta a területet, ráadásul "Vt" (településközpont vegyes) besorolással. Ide tehát szinte mindent lehet építeni. Illetve egy módosítást azért végrehajtottak: kizárták a lakásépítés lehetőségét.

Aztán évek alatt nem történt semmi, így a közvélemény elaludt. Azt lehetett gondolni, hogy az önkormányzatnak nincs pénze építkezésre, és a rét érintetlenül maradhat. De időközben kiderült, hogy Kerepes számára valószínűleg nem fog több EU-s babér teremni, így Franka utolsó polgármesteri évei alatt nem lesz egyetlen valamirevaló átadási ünnepség sem. Polgármesteri működését nem lesz mivel megkoronázni. Váratlan fejlemény, hogy az iparűzési adóbevétel az utóbbi években megnőtt, és évente marad egy kis költőpénz. Nem is kevés, mert több száz milliós beruházásként egészségházat akarnak építeni a ligetbe. 

Ehhez járul hozzá, hogy a magántulajdonosok, akik kárpótlási földként kaptak telket a réten, mindenáron lakásokat akarnak rá építeni. Egyszer már leszavazták őkek, de most ismét támadásba lendültek. Ez ellen tiltakozik most a négy képviselő.

---

Kapusztnyik, Kerepes, tótok, gyüttmentek... (márc. 17.)
Pár hónapja, egy téli estén kapusztnyikot sütöttek az asszonyok. A kapusztnyik egy jellegzetes szlovák káposztás sütemény. A videó felvétel elsősorban a hagyományőrzés céljából készült, de mivel érdekes beszélgetés folyt a háttérben, ezért a Szilas Blog Facebook-oldalon egy rövidfilm változatát jelenítem meg.