Hőtérkép
 

Kerepes Város 

Körzeti Megbízottjai:

Szabó Attila r. törzsőrmester

06-20/559-8909

Göbölös Ferenc r. törzsőrmester

06-70/492-0763


kerepesi buszmenetrend


polgárőrség:

06-20/618-9492

vízmű:
06-28/492-110










"Mindig akadtak olyan emberek, akik tenni akartak Kerepes községért, de vagy belefáradtak a küzdelembe vagy a többiek törték le az ambíciójukat." (kerepesi internetező)

Indulhat a népszavazás a szilasi rét sorsának alakulásáról (jan. 17.)
A helyi Választási Bizottság  megállapította, hogy a Molnár János kerepesi polgár által kezdeményezett népszavazáshoz összegyűlt megfelelő számú hiteles  aláírás.



A kerepesi halálkanyar (jan. 10.)
Ma hajnalban ismét véget ért egy élet a Kerepes és Szilasliget közötti kanyarban, a HÉV-síneken. Az itt látható 1995-ös újságcikkből kiderül, az öngyilkosok egyik szokásos helyéről van szó.



Az első Pávácskák (jan. 7.)
Ragoncza Imre tánctanár (a tőle származó információ szerint) a Kisvirág Tánccsoport vezetését leterheltsége miatt nem tudja tovább vállalni. Ugyanakkor a Pávakörnek utánpótlásra van szüksége, méghozzá olyan tánctudású gyerekekre, akik az autentikus tót és magyar tánckultúra alapjait elsajátították. A kerepesi hagyományőrzésre tekintettel célszerű ilyen csoportot a 43 éves Pávakör keretein belül létrehozni, azaz az utánpótlást a felnőttekkel párhuzamosan képezni. A Pávakör két korosztályos gyermekcsoport toborzását kezdte meg. A jan. 4-i évnyitó vacsorán már megjelentek a felvett gyerekek - Pávácskák - a szüleikkel. 

Pávakör óév búcsúztató - új év köszöntő vacsora képekben (jan. 4.)


Jókívánságból sose elég... 2018 (jan. 1.)


Régi kerepesi képeslapok (dec. 31.)


Tíz éve kezdődött a zajbohózat (dec. 28.)
A Hungaroring felerősödött zaja miatt alapítottuk meg a Szilas Tér Egyesületet. Több fórumon szóvá tettük a nagy zajt, amit a 2007-es év hozott. Az országgyűlési képviselőt, Deákné Fogarasi Valériát (MSZP) épp úgy nem érdekelte a dolog, mint ahogy ma Vécsey Lászlót (Fidesz) sem.

Egyedül Katona Kálmán, az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának elnöke méltatott válaszra, de érdemben ők sem tettek semmit.

Az ismertté vált helyi társadalmi szervezetek közül  a Szilas Tér Egyesületen kívül a Jobbik és a Teleház Egyesület állt ki a lakosság mellett, a többiek hallgattak.

Aztán itt van Illés Zoltán, aki 2007-ben még ellenzéki környezetvédőként a Hungaroring előtt felállított színpadon üvöltötte, hogy akár még az államot is perelni kell, aztán később, környezetvédelmi miniszterként kerülte a témát.

Franka Tibor polgármester 2007-ben, a tüntetésen még ellenlépésekkel fenyegetőzött, ha marad a zaj, de két év múlva már azt mondta, hogy a kormány ellenében nem tehet semmit, és kiegyezett egy évi 10 milliós - kártérítésként felfogható - ellentételezésben.

Azóta a kormány felemelte a zajhatárértéket, amivel legalizálja a zajkibocsátást, az pedig rontja Kerepes lakosságának komfortérzetét, és azoknak az embereknek, akiknek a stressztűrő képessége valami okból alacsony, károsítja az egészségét.

Kerepes, szeretet, Karácsony (dec. 26.)
Azt írta nekem valaki a Facebookon, hogy én biztosan nagyon szeretem Kerepest, mert az általam készített fényképek erről árulkodnak. Hát ezen nagyon elgondolkodtam. Mit is jelent szeretni egy települést?
 
A vonzódást még nem nevezem szeretetnek, abban erős érzelmi szálak kell, hogy dolgozzanak. Lakóhelyhez való érzelmi kötődés főleg gyermekkorban, esetleg fiatalkorban alakulhat ki, de aki felnőttként kerül el egy településre, már túl tapasztalt és gyakorlatias ahhoz, hogy a lelkét megérintse a környezet.

Márpedig én erős középkorúan kerültem Kerepesre, helyismeret nélkül. Elsősorban egy nagyobb ház reményében költöztünk ide, mellette azt vizsgáltuk, hogy milyen nehézséget okoz majd Pest irányában közlekedni. Fontos volt még a közbiztonság, például előzőleg éjjel autóval bejártam a majdani területet, néztem, hogy milyen mozgások vannak, és hogy milyen a közvilágítás.

Persze, hogy egyáltalán gondolatban eljussunk ahhoz, hogy Pestről éppen Kerepesre, azon belül Szilasligetre költözzünk, abban nagy szerepe lehetett a „szilasi nagyrét” -ként emlegetett természeti képződménynek, háttérben a Látóheggyel, ami mellett 1999-ben elhaladva jutottam arra a következtetésre, hogy érdemes megnézni a József A. utca felső részén levő, eladásra meghirdetett házat. Nem voltak otthon, meg a ház is kicsinek tűnt, így körülnéztem a Wéber Ede által kiparcelláztatott lakóterületen. Tetszett a nyugalom, a gödöllői dombság látványa, a nagy kert és a sármentes út. Mindezek Sashalmon nem voltak adottak, itt meg találtam egy jó adottságokkal rendelkező többszintes családi házat, amire ki volt írva, hogy eladó.
 

Később, amikor már itt laktunk, akárhányszor elautóztam a szilasi nagyrét mellett, meg-megcsodáltam, és mindig felfedeztem egy-egy új vonást a képen. De Kerepes felől érkezve már a sínekről elém táruló látvány is megkapott. A kőkorlátok között kanyargó út azt sejtette, hogy innentől valami egészen más táj fog következni, mint az eddigi. Mintha a kőrengetegből kilépve egyenesen a természetbe jutnánk, amit megerősített a szilasi nagyrét melletti kanyarban elém táruló Látóhegy látványa.

A látvány tizennyolc éve napi élményemmé vált. Sokat fényképeztem, és a fotókkal művészkedtem, lehet, hogy beleszerettem, lehet, hogy csak kihasználom a látványát, nem tudom. Tulajdonképpen már az is jó, ha valaki észreveszi azt, ami szép, én pedig észreveszem.

Ami a nagy Kerepeshez való viszonyomat jelenti, azt inkább a „kíváncsiság” szóval lehet leírni. Érdekel a település története, mit csináltak itt az emberek, és miért azt csinálták, amit csináltak a régi időkben. No, persze, azt is szeretném megfejteni, hogy a mai problémákban mennyire felelős a múlt, mit rontottak el eleink, amitől ma szenvedünk. A múlt kutatása aprólékos munka, de olyan, mint a nyomozás: ha megfejtjük, ki a tettes, az nagyon jó, de ha nem, akkor is felállíthatunk teóriákat, ami szintén érdekes dolog.

Ami zavar, hogy kevés őslakostól hallani azt, hogy „szeretem Kerepest”. (A várossá avatáskor is csak legyintettek.) Szilasliget rajongók ellenben léteznek, de ők elhatárolódnak Kerepestől, ezek szerint a régi településrészt nem szeretik. Mit mondjak jöttmentként? Azt mondom, hogy azért nem szeretik, mert nem ismerik.

Karácsony lévén valljuk be, hogy ahhoz, hogy megszerethessük azt a környezetet, ahol élünk, meg kell ismerni annak történetét. Hát ezen dolgozom.


Karácsony  (dec. 23.)


Forrásvölgy tanösvény 5. állomás (dec. 19.)


Hihetetlen, de ez is Határ János festménye (dec. 17.)


Politizálás Kerepesen - a kerepesi áldozatok említése nélkül ... (dec. 16.)
Nemrég a Forrás "Művház" homlokzatán elhelyezett - GULÁG - feliratú, a II. világháború után elhurcolt emberekre emlékező táblát koszorúzta meg a város vezetősége. A polgármesteri beszéd szokás szerint politikai általánosításokat tartalmazott, és eleinte nem tudott túljutni a sztálinista rendszer korbácsolásán. Aztán a példabeszéd váratlan fordulattal azt kívánta sejtetni, mintha Kerepes főutcájáról is összeszedtek volna bárkit is az oroszok, és elvitték volna, na, hova? Nyílván a GULAG-ra. Ilyesmiről nem szólnak feljegyzések, a rokonok biztosan tudnának róla. Feltehetően a polgármester írói fantáziájának egyik megnyilvánulásaként kezelhetjük "a kerepesi főutcáról elhurcolt" civilek című jelenetet, ami jól mutatna egy politikai forgatókönyvben. De hát mi az igazság?

Korabeli feljegyzésekből és a még élő tanúk elbeszéléséből annyit tudunk, hogy a szovjetek, miután bevonultak Kerepesre, a német származásúakat összeírták. Továbbá Forró Marika néni arról mesélt, hogy volt egy pár fasisztának tartott kerepesi, akiket helyben agyonlőttek a szovjetek. Helybeliek jelentették fel őket, legalábbis azt beszélték akkoriban.

A mai tudásunk szerint Kerepesről csak a zsidókat hurcolták el (1944-ben), és nem az oroszok, hanem a németek. Majdnem az összes kerepesi zsidó elpusztult. Nem zsidó származású kerepesiek - mint katonák - a háborúban és a hadifogságban haltak meg.

Az ember - logikusan - azt gondolná, hogy Kerepesen az önkormányzat az országos politikai megemlékezéseket igyekszik a helyi  viszonyokra adaptálni. Hogyan hozható kapcsolatba emberek elhurcolása Kerepessel? Csakis úgy, ha kerepesi embereket visznek el. De hát ilyen civilekről nem tudunk, hadifoglyok viszont voltak, akiket munkatáborokban tartottak a háború után is, háborús jóvátételre hivatkozva.  (Azért azt ne felejtsük el, hogy Magyarország támadta meg a Szovjetúniót a kommunizmus elleni harc jegyében, és megsemmisítő vereséget szenvedett.)

Amit tudunk, azt Legéndi József kutatási ereménye alapján tudjuk. Itt közzéteszem.  Ebben megerősít, hogy a kutató maga nyilatkozta, hogy jó lenne, ha ezeket a névsorokat a "helyi újságok" terjesztenék.

Hát még ha a megemlékezésen fel is olvasnák a névsort!



A szilasligeti nagyrét bohózat folytatódik - 1. rész (dec. 10.)
A liget környéki építési láz akkor indult be, amikor a Bók-önkormányzat a Várkörnyéke Kft. helyzetbe hozásával megépítette a "nyugdíjas házat" (József A. ltp. 3) 2003-2005-ben. A képviselőknek azt adták be, hogy van egy vállalkozó, aki a szilasligeti nyugdíjasok régi álmát valósítaná meg azzal, hogy megépítené a nyugdíjasok apartman házát, mellé a szilasligeti közösségi házat, majd elkészítené a településközpont szabályozási tervét. (A szabályozási terv településközpontról szólt volna, 350 lakással megtoldva.) Mindezt olyan olcsón tenné, ami más vállalkozók esetében elképzelhetetlen. Ilyen alkalom nem lesz egyhamar, mondták a képviselőknek. Nosza, a hiszékeny képviselők, még az ellenzék is, bedőlt ennek, így egyhangúlag (!) átment az előterjesztés 2003-ban.
 
Az építkezés (2004) közben azt találgatták Szilasligeten, hogy minek ekkora ház a nyugdíjasoknak. Aztán kiderült, hogy egy tömbházról van szó, melyben levő lakásokat értékesíti majd a vállalkozó. Szó sincs semmiféle nyugdíjas apartmanról, bárki megveheti a lakásokat. Erről nagy a hallgatás Kerepesen. A József Attila ltp. 3. átadása után (2005) az egyik ellenzéki képviselő kihívta a Hír TV-t, de Vári Pali bácsin és rajtam kívül senki nem akart nyilatkozni. A polgármestert is meg akarták kérdezni, de tartósan beteg volt, a helyettese – alpolgármester – pedig elbújt a Hír TV stábja elől.



A szilasi nagyrét beépítését az akadályozta meg, hogy nem volt pénz a pályázatíróra, illetve az nem ment bele a sikerdíjazásba,  hanem előre kérte volna az összeget. Szép kis summát, 800 milliót akartak felvenni az önkormányzat részére az építkezésre. Azt, hogy ez így történt, megerősítette a több önkormányzati képviselő közös lakossági tájékoztatóján elhangzott beszélgetés, melyről a Civil Iránytű is beszámolt (2005).

A beépítési szándék komolyságát támasztja aló, hogy egy kis promo PowerPoint-anyag készült a beépítés terveiről (2004).  Sematikus tervrajzok is napvilágra kerültek, ezek pedig itt láthatók. Mi, akkori Pátria-tagok ezen rajzok láttán tiltakoztunk, mire cinikus válaszokat kaptunk Bókéktól.

Tájékozatlansággal, félrevezetéssel vádolt bennünket - leginkább engem próbált hitelteleníteni - az alpolgármester 2004-ben a Kerepesi Híradóban, miszerint ők nem is akarnak építtetni, miközben a Kör Építész Stúdióval alternatív terveket készíttettek. Ez a vádaskodás azért is cinikus dolog, mert szinte teljes volt a hírzárlat. Az ellenzéki képviselők sem mondhattak semmit, mert zárt üléseken tárgyalták a beépítési szándékot, mondván, hogy pénzügyekről van szó, és a  titoktartás a vállalkozó feltétele.

Akkor én, a Pátria elnöke ombudsmanhoz fordultam, aki teljesen igazat adott a Pátria Egyesületnek. Egy hetes vizsgálat folyt a kerepesi hivatalban, de ezt is agyonhallgatta a vezetőség. Ma sincs benne a köztudatban az ombudsmani vizsgálat, mint ahogy más ellenőrző jellegű vizsgálatokat sem szokás Kerepesen nyilvánosságra hozni. 


A 2004-es népszavazás eredményei szerint csúfosan felsült a Bók-vezetőség. Meg is ijedtek a képviselők, szótlanul ücsörögtek a teremben az utána levő üléseken.

Hogy mennyire igaz volt a beépítési szándék, arra újabb példa, hogy később egy helyi építési vállalkozó megvádolta a Pátria Egyesületet, miszerint több tíz milliós kárt okoztunk a helyi építési vállalkozóknak, mert elmaradt a rét beépítése. Akkoriban nagy volt az étvágy, mert a kerepesi-szilasligeti lakásokat el lehetett adni. Aztán jött az ingatlanválság, csökkent a beépítési vágy. Azóta tele van Kerepes eladó házakkal.
 
A ma hatalmon levők annak idején ellenezték a beépítéseket. Például Franka 2006 nyarán (választási kampány) a Két Falu Egyesület nevében lépett fel a József A. ltp. bővítése ellen. Később, amikor megválasztották, kijelentette, hogy az építési engedély érvényben van, nem tehet ellene semmit. Pedig tehetett volna, például visszavásárolhatta volna a telket. Hát így van ez! A mindenkori hatalom lerombolja a természeti környezetet, mert épületeket kell produkálnia, de ha ellenzékbe kerül, védi a természetet. Kéretik a krokodilkönnyeket felszárítani, mert nagyon röhejes a környezetvédő tetszelgés azoktól, akik a "nyugdíjas ház" után a rétet is be akarták építeni 2004-ben.



A szilasi rét sorsáról konszenzusos megoldás kellene, de kétlem, hogy Kerepesen konszenzust lehet létesíteni. Ez a falu nem erről szól. Azok, akik Pesten nem jutnak jó álláshoz, itt akarnak kapirgálni. Felhevült emberek. Ahogy Forró Marika néni mondta: a legények a kocsmában mindig izgatottak voltak, és ha valaki akárcsak véletlenül is a másikhoz ért, azonnal kitört a lökdösődés, esetleg a verekedés.

Ma ennek finomabb – de még mindig kocsmai szintű – változatát mutatják be a legények. Helyi politikának hívják. Sajnos nem látom, hogy a rét esetében igazi városvédelemről lenne szó... Kidolgozott alternatív megoldások ugyanis nincsenek. Mintha az lenne a cél, hogy a legények végre kiordíthassák magukból, hogy ki az erősebb a másiknál. Aztán – Marika néni szerint – másnapra kijózanodnak, és minden megy tovább, ahogy eddig


Kerepesi lagzis kalács - recept (dec. 4.)


Kerepes megüzente - 2009-ben (dec. 1.)
"Robert Fico! Ne bántsd a magyart!" - üzente (2009-ben) egy transzparens az út fölött, a kerepesi HÉV-állomás környékén. Valószínűleg azért került oda, hogyha Robert Fico éppen erre autózna, megismerhesse a Kerepesi Magyarságközpont felszólítását. (Nemrég a polgármester elárulta, hogy Kerepes a magyarság központja, így ezt tessék komolyan venni!)

Azt nem tudni, hogy miből gondolja bárki is, hogy Robert Fico ért magyarul, de elképzelhető, hogy van vele egy tolmács, aki lefordítja neki. Így már van értelme az üzengetésnek. Sajnálatos, hogy a transzparens rövid ideig volt látható, miképp a "Hazugságmentes település" is, ami a polgármester kanapéját díszítette (2007-ben) az irodájában. Úgy látszik, Kerepesen rövid életűek a transzparensek.